Lélekkel-szívvel ehhez a világhoz
a motor csak egy eszköz ehhez a témához.
Ahol a sólyom szárnyán repít a táltos
acélba öntött krómozott álom.

Robban a benzin indul a gép,
őseink útján gurulunk még.
A szabadság felé a jövőbe tekintünk
e széttépett nemzetnek hidakat építünk.

Boldog élet kell nem csalódás,
hogy az úton Istenben lássuk a megoldást.
Egyszerű a válasz, egyszerűbb sem lehet,
élj úgy, hogy lelked ne az ördöggel etesd.

Ha motoron ülve képviselsz valamit,
mint Isten országát építő hazafi.
Keresztet vállalsz, amit hátadon hordol,
hogy a becsület legyen a legfőbb dolgod.

S így keresztes vitézként az aszfalt őrei
a jelenben ébredő révület képei,
ahogy az utakon a szabadságot érzedm
mint csillagok közt vágtató Hunok az égen.

E nemzet jelképeit magadon hordod
a mellényed elárulja, hogy kivel van dolgod.
Tv-be zárt lelkek néznek minket félve,
mert nem az átlak vagyunk, ki meg lett rendelve.

A hatalom nem tör meg, mert bennünk egy a törvény,
amit őseink írtak a vérünkbe célként.
Az felé haladva az úton félelem nincsen,
mert gépeink fölött óv a Kerecsen minket!

Ha birtokolsz valamit, az birtokba vesz,
az igazság az úton, ami szabaddá tesz.
Szabad lélekkel őszintén élni
és nem egy életen át a haláltól félni.
Nem kell nekünk több, ennyi is elég,
mert a népünk soha nem lesz hitetlen cseléd!

Tóth Zoltán